A lengyel kultúratudomány kimagasló alakja úgy véli, hogy a bölcsészettudományok jelentős átalakuláson mentek és mennek át, valójában egy új bölcsészet megszületésének vagyunk tanúi. Nézete szerint két alapvető változás figyelhető meg a strukturalizmust követő, ma is tartó korszakban. Először is a bölcsészet már nem csak rögzít, leír, verbalizál, hanem fölértékelődik kognitív funkciója; inkább folyamat, közeg, amelyben ténylegesen megvalósul a megismerés. Második tétele, hogy a bölcsészet eddig főnévi jellegű volt – normatív, szimbolikus rendszer -, ő azonban úgy tartja, inkább igei, mert cselekvő, kreatív és hatékony, és tevékenységben megmutatkozó.