A mai magyar próza természetvédelemnek talán legelkötelezettebb írója végzettsége szerint is mezőgazdász, így új regényében is sajátos megoldásra váró ökológiai problémát vet föl. A küldöttek cselekménye Afrikában játszódik, a Viktória-tó vidékén, a tanzániai Mwanza nevű településen. A tóban túlszaporodott a nílusi sügér, a vidéken egész iparág alakult ki a hal feldolgozására, ám az itteni lakosság mégis nyomorog. Az élelemmel teli tó partján fönntarthatatlanná vált az élet, ezért a kiküldöttek - egyikük az író visszatérő figurája, G. úr - feladata, hogy megoldást keressenek erre a pusztító ellentmondásra. Az író egy lokális probléma globális megoldásának lehetőségét kutatja, jelesül azt, hogyan lehet a bőség egyszerre áldás és átok. Hogyan lehet egy szárnyaló iparág környezeti katasztrófa és szegénység okozója? Milyen tényezők révén lesz egy lokális problémából globális jelenség? Képes-e a tudomány megoldást találni az ellentmondásra? Ha igen, akkor a politika vajon a társadalom és a tudomány mellé áll-e? A tekintélyes gondolati ívet bejáró regény első, a bonyodalmat elindító utalása Krisztus bibliai halszaporításának története, majd a jelenkori cselekmény hosszabb-rövidebb monológokból és epizódokból bontakozik ki. Természetesen a nílusi sügérek okozta problémánál sokkal többről van szó, végső soron ember és természet ősi kapcsolatának legújabb kori fejleményéről. A rendkívül szerteágazó cselekmény, a számos szereplő, a sokféle helyszín, a fölvetett elméleti és gyakorlati problémák sokasága, az emberi érdekek és ezekből adódó viszonyok bonyolultsága valóságos hálózattá teszik a testes szövegkorpuszt, miközben az mozaikos benyomást tesz az olvasóra. És persze szó esik a gondolkodó ember szellemi életteréről, a nőkhöz és a pénzhez való viszonyról, a víz fontosságáról, az utazásról, a hitről és a tudásról, végső soron a természet ember általi kizsákmányolásáról. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"