Noha regényként lép olvasói elé, Giuliano da Empoli könyvéből alaposan megismerhetjük a mai orosz viszonyokat. Az elbeszélés kerete fiktív, viszont amiről ír, közelebb áll a tényirodalomhoz. A szerző ugyanis Putyin legközelebbi tanácsadóját lépteti fel könyvében: Vagyim Baranov, aki szintén fiktív figura, Vlagyiszláv Jurjevics Szurkov bújik meg mögötte. A férfit csak a „Kreml mágusaként” emlegetik, aki az első pillanattól ott állt a leendő orosz elnök mellett. A regény jelenében visszavonult politikusként és tanácsadóként egy francia történésznek mesél mindarról, amit átélt, arról, hogyan tudta ő és Vlagyimir Putyin ismét – immár a történelemben sokadszor – megvezetni az orosz népet, megadva nekik, amire szükségük volt: a hatalom ígérete, a birodalmi hagyomány felélesztése, a misztikum és az erős és megbízható vezető. Baranov retrospektív elbeszélése 1999-ben kezdődik: az orosz belpolitikai viszonyokat Csecsenföld és a terrortámadások borzolják, ebben a válságos időszakban lép színre a homályos múltú (KGB), de annál energikusabb politikus, aki sikeresen lovagolta meg az ezredforduló digitális és mediális paradigmaváltását.