Noha még mindig nem töltötte be harmincadik életévét Szabó Marcell, már most rutinos lírikusnak számít, akinek eddigi életműve is figyelemre méltó: amellett, hogy műfordítóként alkot, saját költeményeit minden prominens hazai irodalmi lap rendszeresen közli, most pedig már második önálló verseskötete jelenik meg. Korábbi tárgyias líráját öblösítette szellemileg egy karakteres, önálló szellemi univerzummá, ahol a saját nyelvén kalauzolja azokat, akik vele tartanak - egyfajta (poszt)modern Vergiliusként az irodalommá nemesített "pokol tornácán", vagyis: a limbuson. Noha formailag következetesen alkalmazza a klasszikus négysorost, a tartalom, a téma, a szófűzés messze szétfeszíti a hagyományos kereteket. A realitásból kiragadott képtöredékek között szabadon áradó, kötetlen szöveg képezi a szellemi habarcsot: "...könnyű sár, amely félelmet kelt, / és megint alább a játéktér mint / árnyékok lakhelye, ahol a mozgás / lendületet vesz, és képet bont // a polgárok szemében. A tekintet / erőt merít a szabálytalanságból és / a fújtató, vörösen izzó emberlokomotív / rövid időn belül másodszor tér vissza." (A labdaház). A szürrealisztikusan áradó, sokszor groteszkbe hajló képek valóságunk, egyéni és társadalmi szinten értelmezett létünk a maga abszurditásában is éles tükre, kritikája, megmérettetése - amelyen rendre könnyűnek mutatkozik. A kötet nagy részét képező négysorosok A képek ellen című rész alá rendezve olvashatóak; a kiadványt A közeli Limbus című, huszonöt oldalas, fekete-fehér ábrákkal kiegészített szabadvers zárja. Szabó Marcell költészete gyakorlott, művelt versolvasóknak ígér különleges szellemi élményt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"