Egy visszaemlékezést számtalan ponton elkezdhet a beszélő, azonban figyelembe kell vennie, hogy élete bizonyos eseményeit, ha narratívába szervezi, e sajátos viszonyrendszernek megfelelően már nem lehet függetleníteni egymástól; egy sajátos belső szabályrendszer lesz úrrá a megélt valóság töredezett képein. A széteső, de nagy odafigyeléssel és műgonddal összeszedett emlékek egészen váratlan formációkba rendeződhetnek össze. Ezzel a jelen kötet szerzője minden tekintetben tisztában volt, amikor munkához látott. Nem véletlen, hiszen Szávai János maga is komoly elméleti munkásságot fejtett ki az önéletírások, autobiográfiák elméleti kérdéseit boncolgatva. Az idén 82 éves professzor, az ELTE emeritusa, a francia kultúra, irodalom jelentős kutatója és a francia-magyar kapcsolatok gondos ápolója.