Halmai Tamás újabb verseskönyve organikus folytatása a Levelek a Miles Davis-kolostorból (2024) és az Idők bőre alól fényed kiserken (2025) című kötetekből megismert lírának. E gondolati-poétikai vonulat esszenciája nem más, mint hitvallás a költészet lélekmenekítő szerepéről, amelyet a szakrális szimbolika erősít föl és tesz jól láthatóvá. Ahogy a kritika találóan megjegyezte: a költő az „aszketikus intenzitásban pihen meg”; műfajára pedig a „katolikus jazz” kifejezés a megfelelő, ami a dogmáktól mentes, a formákkal bátran improvizáló spiritualitást jelenti. Versformák tekintetében ez a líra főképp haikuban és szonettben jelenik meg.