A kolozsvári költő a későn induló lírikusok közé tartozik, első verseskönyve (Bárány kalasnyikovval, 2010) megjelenésekor ötvenöt éves volt; azóta viszont igen termékenynek bizonyult, ez a hetedik lírakötete. A kritika szerint költészete „klasszikus formákba öntött posztmodern líra”, hiszen nem veti el a poézis hagyományos eszközeit, alakzatait, ugyanakkor ilyen módon egy fura, mély, olykor sötét tónusú világba kalauzol el, amely világ mégsem drámai, mert sokszor távolságtartó irónia, derűs könnyedség árnyalja szövegeit.