Bár a regénynek van hagyományos értelemben vett cselekménye, az alcíme (Életképek az 1950-es évekből) világosan utal epizódokból, helyzetrajzokból álló szerkezetére. A kerettörténet szerint az elbeszélő meglátogatja Ausztráliában élő idős édesanyját, aki hosszú beszélgetésekben idézi föl az 1950-es évekre eső fiatalkorát. Az anya arra kéri a lányát, ha majd hazautazik, tudja meg, mi történt két emberrel, Praháccsal, a hajdani kollégiumi igazgatóval és nagy szerelmével, Tiborral, akikről kivándorlása óta nem hallott. Az asszony, hogy indokolja kérését, elbeszéli leánykorát.