„Egyszer rég, az Üveghegyen innen, dombon túl, hol girbegurba minden, hol az ösvény átszeli a szántót, volt egyszer egy kis falucska, Rátót.” Ugye, ismerős? Vagy mégsem? Gáti István verses mesekönyvében ismert és kevésbé ismert magyar népmesék bújnak verses köntösbe, hogy megannyi furfanggal, tréfával, csattanóval örvendeztessék meg az olvasót, Üveghegyen innen és túl. Lebár József grafikái szerves részei ennek a játéknak, melyben a néphagyomány úgy kel életre, hogy a mese hősök szinte barátainkká, ismerőseinké válnak. A könyvhöz virtuális hangoskönyv is készült neves színészek közreműködésével. „A népmesék örök érvényűek, hiszen a bennük rejlő tudás is az. Minden alkalommal újjá­születnek egy­egy mesélő ajkán, mint most is: egy különösen kedves, verses, mesés formában, Gáti István tollából. Öröm volt hozzájuk dalolni!” – Bognár Szilvia „Gáti István nyelve a hagyományos vers. Ebben a kötött formában érzi magát szabadnak. Tök Magda kalandjai, Kornél, a kobra és a többi meséje is versformákban íródtak, sziporkázó, szellemes rímeit felnőtt, gyerek egyaránt kedveli. Gáti István úgy tudta megőrizni az archaikus nyelvet, hogy a mesékből ki kacsintva belecsempészett mai köznyelvi szófordulatokat is. Ezzel a játékkal teszi még mulatságosabbá az amúgy is tréfás történeteket. Lebár József népmesei világot megidéző rajzai még közelebb hozzák ezeket az esendő, de azért szerethető mesehősöket. Életünk kezdetén a mondókák vezetnek be anyanyelvünk elsajátításába, és velünk maradnak életünk végéig. A ritmus és a rím szorongás oldó, természetazonos tartósítószer, megtanulható, továbbadható, magunkkal vihető, és haza hívogató, ha elmennénk a világba szerencsét próbálni.” – Békés Márta