A 2020-ban, sajnos idejekorán, 55 éves korában Los Angelesben, rákos megbetegedésben elhunyt, hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő spanyol író, Carlos Ruiz Zafón novelláskötete, A köd városa (La Ciudad de Vapor) az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, ezzel itthon is teljessé vált a szerző életműve. A szám szerint tizenegy novella a négy regényből álló Elfeledett könyvek temetője irodalmi világát bővíti tovább, méghozzá a világhírű író elképzelése és tervei alapján: az írások ugyanis egy-egy szereplő eddig ismeretlen vonásait tárják fel, beavatnak a legendás könyvtár keletkezésének történetébe, az elbeszélések légköre, témái és motívumai is mind ismerősek lesznek a regényfolyam olvasói számára. Ruiz Zafón miután az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott (ld.: A köd hercege, legutóbb: 202221259; Éjféli palota, 202022305; Szeptemberi fények, 202124319; Marina, legutóbb: 202116223), 2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét A szél árnyéka (legutóbb: 202123316) címmel, melynek 2015-ős magyar kiadásában látott napvilágot egyetlenként a jelen gyűjteményből a Tűzrózsa, mint exkluzív melléklet – nem mellesleg éppen az Elfeledett könyvek temetőjének eredetét beszéli el. A regény kiadásakor nem keltett nagy feltűnést, de aztán rövid időn belül hazája bestseller-listáinak élére került, majd hatalmas nemzetközi sikert aratott ‒ a könyvet több mint negyven nyelvre fordították le. Ezt később az író tetralógiává bővítette: az Angyali játszma (ld. legutóbb: 202024273) 2008-ban, A mennyország fogságában (legutóbb: 202202208) 2011-ben, a Lelkek labirintusa (legutóbb: 202103138) pedig 2016-ban jelent meg. Miután összeállt Ruiz Zafón élete főműve, az Elfeledett könyvek temetője, a szerző megbízta kiadóját, hogy összegyűjtve elbeszéléseit, olyan kötetet állítson össze, amely „több mint pusztán elbeszélések gyűjteménye”. Így A köd városa a maga teljességében mutatja be Carlos Ruiz Zafón összetéveszthetetlen írói világát, akár a fejlődésregény, a horror, a thriller vagy a romantikus szerelmi történet műfajában kalandozik – és ahogy tisztelettel fejet hajt nagy irodalmi elődje, Cervantes előtt (aki után ő a második legolvasottabb spanyol író) – ld. a leghosszabb írást: A Parnasszus hercege). A kötetet indító Búcsú Blancától című elbeszéléstől a mindössze másfél oldalas Apokalipszis két percben végszaváig összeköti a történeteket az elbeszélői hang, az időrend és egyéb részletek, melyek hiába képzeletbeliek, a köd birodalmához tartozók, az ábrázolt világ mégis életerősen áll az olvasó előtt. A regényfolyamból bizonyára visszaköszönnek témák és motívumok, ahogy a képszerű leírások és mesteri párbeszédek is. Mindazonáltal a novellagyűjtemény újdonságokban sem fukarkodik, s belépőként szolgálhat az író lenyűgöző, kísértetjárta, ellenállhatatlan látomásaiba (Gaudí Manhattanben; Pára-lány; Karácsonyi legenda; Szürke emberek) – egyszersmind szülővárosa, a rejtélyes, időtlen, párás-ködös Barcelona lakóinak életébe (néhány fejezetkezdő régi fekete-fehér fotó is erről árulkodik). A kötet posztumusz jellege miatt a kiadó korunk egyik legmegbecsültebb szerzője előtti tisztelgése is egyben. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"