Fadrusz János (1858–1903) a 19. század egyik legjelentősebb magyar szobrásza volt, aki monumentális köztéri alkotásaival szerzett hírnevet. Leghíresebb művei közé tartozik a Mária Terézia-emlékmű, a Mátyás király-emlékmű és a Krisztus a kereszten, amelyek kiemelkedő művészi színvonaluk miatt váltak ismertté. Munkássága jelentős hatást gyakorolt a magyar szobrászatra, és alkotásai ma is a magyar művészet kiemelkedő emlékei. Hornyák István arra vállalkozott, hogy a bő száz évvel korábban a Pesti Napló egyik publicistája által is „regényesnek” mondott életutat biográfiai alapokon nyugvó, de szépirodalmi minőséget képvivelő regényként dolgozza fel és nyújtsa át a kiemelkedő szobrász élete iránt érdeklődő olvasóknak. Pozsony híres szülöttje, a dualizmus korszakának neves művésze Zala György és Strobl Alajos mellett a nemzeti, reprezentatív célokat, s így a közösségi identitás megerősítését célzó szobrászat megteremtője és felvirágoztatója volt. Az olvasmányos életrajzi regényből megismerhetjük a kezdeti éveket, majd a siker koronázta időszakot, a korszak politikai és kulturális életét, valamint ezzel együtt Fadrusz János magánéletét is. A regényes életrajz után egy kronológiai táblázat segíti az olvasók az eligazodásban, majd a jelentős számú dokumentumot magában foglaló hagyatékból gondoltak közlésre méltónak fakszimileként egy el nem küldött szerelmeslevelet.