A vajdasági néprajztudós évtizedek óta kutatja szülőfaluja, a nyugat-bácskai Kupuszina népi életét, hagyományait. A 18. század közepén megtelepült falu néprajzi értelemben kuriózumnak számít, amelynek lakói egészen a közelmúltig őrizték a palócföldi származásuk - nyelvjárásban, viseletben, vallásos szokásokban megragadható - nyomait. A mostani forráskiadvány a huszadik század ötvenes éveinek mindennapjaiba nyújt betekintést a helyi kisbírók hirdetéseinek közreadásával. A szerencsés véletlennek köszönhetően fennmaradt és betűhíven közölt alkalmi feljegyzések gyakorlatilag a korabeli élőbeszédet rögzítették. Ezen az eleven és keresetlen hangon szólalnak a közérdekű és hivatalos információk, a Helyi Népbiztosság és más közintézmények (iskola, óvoda, posta) közleményei, a téesz (helyi nyelven csak kolhoz), a konzervgyár felhívásai, kisiparosok reklámjai, egyének hirdetményei (általában föld- és ház-árverések bejelentése). Silling István bevezető tanulmánya röviden bemutatja a falu korabeli helyzetét, és elemzi a forrásanyag tartalmi és nyelvjárásbeli jellegzetességeit. A helytörténeti és társadalomnéprajzi vonatkozásokkal egyaránt bíró gyűjteménynek ott a helye a szerző korábbi néprajzi művei mellett. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"