"Köszönöm, ennyi" - kiáltanak fel a filmrendezők, amikor kész egy felvétel. Egy fotó készítésekor is int a Végtelenben Valaki - írja Schäffer Erzsébet legújabb kötete egyik írásában. "És rögzül az idő töredéke, és mellé társul a gondolat. Nyomában miénk marad a pillanat, a kép, és minden, ami benne van, mögötte és előtte van. Emlék, emléktöredék. Életünk apró cserepei..." Ezen apró emlékeket idézi meg a szerző, ismert vagy számára korábban ismeretlen fotográfiákat szemlélve. Például a borítón is látható, Robert Doisneau által készített kép idézi fel gyermekkora egyik kedves emlékét: Jocót, a csodált kifutófiút, aki triciklijével naponta trombitált az iskola környékén, és szerelmét, egyben a szerző osztálytársát, Berta Zsuzsit. Vagy ott van a Fortepan egyik régi felvétele az - 1912-1962 között a Keleti és a Nyugati pályaudvar között közlekedő - 46-os villamosról, meg az ütközőn ülő, "tujázó" fiúkról, amely szintén egy régi emléket idéz fel: egy emlékezetes villamosozás történetét. Olvashatunk a Nők Lapja legendás tördelő-grafikusáról, Molnár Istvánról is, akinek az egész kötetet ajánlotta. Utcai cigány muzsikus és unokája, zongora előtt ülő fiatal nő, egy század eleji hintaló és lovasa, kalapos kisasszony a hóban, régi fürdőző közönség a habokban, nyári záporban az utcán átkelő nők, kislány csibével a kezében, sulykoló asszonyok a folyóparton, omnibusz, előtte átsiető gavallérral, egy nádpalló a tóparton - sok-sok hangulatos felvétel, csupa-csupa kedves, nosztalgikus emlék. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"