Izgalmas és hiánypótló tudománytörténeti munka vált magyarul is elérhetővé a Typotex Kiadó gondozásában. Tobias Hürter könyve a modern fizika 1895 és 1945 közötti forradalmi átalakulását mutatja be, azt a fél évszázadot, amelyben a relativitáselmélet és a kvantummechanika alapjaiban változtatta meg a világról alkotott képünket. A történet egyik kiindulópontja Max Planck 1900-as felismerése, amely szerint az energia nem folytonosan, hanem meghatározott egységekben, kvantumokban adódik át, majd Einstein, Bohr, Heisenberg és társaik munkásságán keresztül bontakozik ki az új fizika. Hürtert elsősorban nem az egyenletek és elméletek részletes magyarázata érdekli, hanem azok a tudósok, akik felfedezéseikkel létrehozták a modern világ fizikai alapjait. Marie Curie, Max Planck, Albert Einstein, Niels Bohr, Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger, Wolfgang Pauli, Max Born, Paul Dirac és más kutatók szakmai vitáik, barátságaik, rivalizálásuk, szerelmeik és személyes különcségeik révén egy nagy kollektív életrajz szereplőiként jelennek meg. A levelezésekre, naplókra és visszaemlékezésekre támaszkodó, anekdotákban gazdag elbeszélés azt is érzékelteti, milyen nehezen értelmezték maguk a fizikusok azokat az eredményeket, amelyek matematikailag működtek, ám ellentmondtak a klasszikus fizika megszokott világképének. A címben szereplő „kételyek” így a korszak alapvető tapasztalatára utalnak: a tér és az idő korábbi fogalmai relativizálódtak, a kvantumfizikában pedig a mérés, a megfigyelés és a valóság viszonya is új problémaként jelentkezett. Hürter mindezt szorosan összekapcsolja a huszadik század első felének történelmével, hiszen az első világháború, az infláció, az antiszemitizmus, majd a nemzetiszocializmus és az üldöztetések a tudományos közösséget és tagjainak személyes sorsát is meghatározták.