A Lázár asszonyai (legutóbb: 202126344) és a Város a szakadék szélén (202311254) után Marina Szteypnova harmadik regénye a 19. század végi orosz társadalmat, a feudális kötöttségek kérlelhetetlen, szigorú rendjét beszéli el. Legújabb regénye egy fiatal, lázadó nőt léptet fel, aki egyszerűen alkatilag alkalmatlan arra, hogy a merev társadalmi szabályok szerint élje életét. Tuszja, a Borjatyinszkij hercegek sarja ezért úgy dönt, hogy szakítva minden korábbról ismert mintával, maga fogja felépíteni saját új világát, melyben végre otthonosan tud mozogni. A kritikusok szerint mind varázsosan gazdag nyelvhasználatában, mind a szereplők lélektani motivációjának felvázolásában Tolsztoj nyomdokaiba lépő írónő a rombolás és lázadás motívumát újítja meg regényében: ugyanis miközben Tuszja az önkiteljesedés rögös útját járja szerettei, mindazok, akik fontosak voltak számára, vagy akiknek ő volt fontos, menthetetlenül sodrónak a lendületes asszonnyá érő, emancipált nő mellett.