A keresztény ember és a politika viszonya az elmúlt kétezer év alapkérdései közé tartozik. A válaszhoz Jézus szavai adnak támpontot: a császárnak meg kell adni, ami a császáré, Istennek, ami az Istené. Az amerikai protestáns lelkész – aki állítólag a világ húsz legbefolyásosabb keresztény teológusainak egyike – az Egyesült Államok 2004. évi választásai előtt szükségesnek látta, hogy prédikációsorozatba kezdjen arról, miért nem szabad a gyülekezeteknek a jobboldal politikai kórusához csatlakozni. Előadásainak A kard és kereszt összefoglaló címet adta, amelyben a kard a „földi királyságot”, a kereszt „Isten királyságát” jelentette. Arra figyelmeztetett, a kettőt nem szabad összekeverni, mert az előző mindig maga alá rendeli az utóbbit. Boyd tisztában volt azzal, hogy a keresztény hit közel került „a nacionalista és politikai bálványimádás” vétkéhez. Sok ember tudatában összemosódott az Isten országának képe a nekik tetsző világi uraloméval. A szerző a földi politika „szennyeződésétől” óvná Isten országának emberekben élő képét. Ezért kárhoztatja azt a jelszót, hogy „Vegyük vissza Amerikát Isten számára!”, mert ez egyben azt is jelenti, hogy helyezzék törvényen kívül az abortuszt, a melegek házasságkötését, nyerjék meg a kultúrharcot, hogy legyen kötelező a tanórák előtti imádság, és minden közintézményben függesszék ki a Tízparancsolatot. „Akik így gondolkodnak, teljesen el vannak tévedve” – írja könyve első fejezetében, mert összekeverik a világi uralmat és Isten hatalmát; ezután állást foglal: „Isten országa maradjon szent!”. Óvja olvasóját, hogy a földi küzdelmekbe avatkozzon, az evilági kérdések helyett Isten országába készülő emberként küzdjön, ahogyan Jézus tette. Gregory A. Boyd könyvének mind a kilenc fejezete a kard és a kereszt hatalmának szétválasztását pertraktálja, azon az alapon is, hogy a földi dolgok egytől egyig bonyolultak, Isten királysága egyszerű és egyértelmű.