Nádasdy Borbála mögött egy hosszú és tartalmas élet húzódik. A történelem viharai, melyek jelentősen megtépázták az országot, az arisztokrata családokat sem kímélték, sőt. Az idős grófnő könyvében esszéisztikus novelláiban, rövidprózai gondolatfutamaiban osztja meg olvasóival, hogy mit gondol a világról és benne az emberről. Nádasdy Borbála, miközben felmutatja, hogy szerinte milyen bajokkal küzd a társadalom, a világ milyen problémákkal kénytelen szembenézni, nem enged a lényét belengő derűből. Úgy tárgyalja a világégés vagy a kommunista diktatúra legsötétebb éveit, azok elsőkézből megismert borzalmait, hogy nem adja meg magát sem a kornak, sem a levertségnek, a fiatalabbak okítását, a múlt felmutatását tekinti elsődleges fontosságú feladatának, melyet egyre idősödve még megtehet. Könyve hitvallás, látlelet, illetve családtörténet. A nyitó írásból (A négy fiú története) a Nádasdy család huszadik századi története, tragédiákkal szegélyezett históriája bontakozik ki. A hét Nádasdy közül négy született fiúnak, közülük került ki a szerző édesapja, Nádasdy Pál. Egyedül őt ismerte jobban, mivel a négy fiú közül a legkisebb, Tamás fiatalon elhunyt, a két másik nagybácsi közül Ferenc a második világháborúban vesztette életét, László pedig egy komoly, élete végéig fájdalommal járó sebesülést szerzett.