A tanulmánykötet szerzőpárosa a kortárs elit és populáris kultúrában látható és olvasható alkotásokat elemezve tárja fel, hogy a 20. század végétől milyen alapvető esztétikai, tapasztalati és értelmezési változások következtek be, amelyek jelentősen befolyásolják, hogy ezek a művészeti ágak, képi és szövegi médiumok milyen megváltozott szemléletet követve hozzák létre alkotásaikat. Molnár Csilla és Márfai M. László különböző médiumokat és kulturális produktumokat vizsgáló szövegei az esztétikai tapasztalat kiterjesztett, megváltozott dimenzióját nyitja össze az archetípusok világával valamint az ezt megalapozó szemiotikai gyakorlattal – bízván abban, hogy mindennek „valamiféle hermenutikai nyereség lehet az eredménye”. A kötetben ennek megfelelően igen különböző tárgykörű tanulmányok kerültek egymás mellé, mely gesztus mögött a kánonok formálódására, valamint a populáris és elit kultúra közti határ eróziójára adott reflexiót érhetünk tetten. Olvashatunk a tér és idő szemiotikájáról a vizuális ikonológiában, a természetesztétika és a természetetika lehetőségeiről.