Az ismeretterjesztő kötet szerzői szeretnének leszámolni az középiskolai kémiaórák nyomasztó emlékeivel és bemutatni, hogy az általuk művelt és tanított tudomány milyen színes is valójában. A Kémia nagykönyve nem árul zsákbamacskát, a cím alapján is élhetünk a gyanúval, miszerint kémiáról fogunk olvasni. De a száraz szakzsargon és a molekulák végtelen láncai helyett egy szórakoztató és a magyar fordításnak hála anyanyelvünkön is élvezetes kiadványt vehetünk kézbe. A könyv kronologikus rendben tárgyalja az egyes felfedezéseket: megismerhetjük, hogy mire használták őseink e találmányokat, hogyan tudták az anyagot úgy alakítani, hogy az számukra a legkedvezőbb formáját mutassa. Az őstörténet idejéből olvashatunk az első sörfőzési kísérletekről, a szappanfőzés mögötti tudásról, illetve a nemesfékem finomításáról. A középkort az alkímia évszázadainak is tarthatjuk: a tudósokat ugyanis az aranycsinálás és a halhatatlanság elérése sarkallta újabb és újabb eszement kísérletek lebonyolítására, miközben olyan felfedezéseket tettek, mint a puskapor, amely alapvetően változtatta meg a harcászat menetét. Majd a felvilágosodás kora következik a ritkaföldfémekkel, a katalízis eljárásával vagy az oxigén felfedezésével.