Molnár Ferenc volt az első író, aki a modern Budapest, a 20. század eleji modernizálódó Magyarország írója akart és tudott lenni; a krónikás újságíró pontosságával és a polgár szellemességével rajzolta meg a gyorsan változó világ alakjait, az „éhes nagyváros” figuráit, üzletembereket, hírlapírókat, hivatalnokokat, városligeti vagányokat és cselédlányokat, kávéházi széplelkeket és semmirekellőket. A legjellemzőbb és legszebb novellái közül tizenkilencet közreadó zsebkönyv első darabja is mindjárt afféle panoptikum: a téli hajnalon a gőzfürdő nyitására várakozó fagyoskodó férfiak között akad frakkos fiú, gyűrött lumpen, kávéházi füstben pácolódott fej, éjszakai pincér – valamennyien az áldott melegvíz jótékony hatására várnak, hogy kimossák magukból az éjszakát.