A hároméves spanyol polgárháború (1936–1939) és a közel negyven esztendeig tartó Franco diktatúra (1939–1975) a mai spanyol társadalom számára nem egy lezárult és elfelejtett múlt, hanem egy máig lüktető, be nem gyógyult seb. Kiindulva „az amely nép, nem ismeri a történelmét, arra ítéltetett, hogy megismételje azt” téziséből, sokan úgy gondolják, hogy az elmúlt évszázad spanyol történelmének megrázkódtatásaira folyamatosan emlékezni és emlékeztetni kell politikai, társadalmi és kulturális téren egyaránt. Ez a törekvése az emlékezet színházának (teatro de la memoria) is: a dráma eszközeivel feldolgozni a 20. századi spanyol történelem két említett traumáját, és felhívni a figyelmet a feledés homályában maradt eseményekre.