A rendszerváltás óta Magyarországon a holokauszt történeti kutatása meg¬újult, átalakultak a fogalmi keretek, amelyek a nemzetközi emlékezetközösséghez is szorosabban kapcsolódnak. Ugyanebben az időszakban hazánkban számos képzőművészeti alkotás és kiállítás született, de a holokauszt kortárs művészeti összefüggéseiről eddig nem készült átfogó elem¬zés; a könyv ezt a hiányt pótolja. Turai Hedvig művészettörténészként több mint két évtizede rögzíti, és tudományos megalapozottsággal, a nemzetközi fogalmi rendszerbe illesztve vizsgálja a holokauszttal kapcsolatos műalkotásokat, köztéri emlékműveket, kiállításokat, de akár a képregényeket, animációkat is. Könyve egyrészt a rendszerváltás óta eltelt időszak magyar művészettörténeti lenyomata, másrészt a különböző megközelítésmódokat egymásra helyező történeti munka. Kirajzolódnak belőle a korszak folyamatos nézőpont-eltolódásai, az egyéni, kollektív és történelmi emlékezet átalakulásai. A kötet azonban nem csak a külső megfigyelő pozíciójából íródott. Turai Hedvig maga is a diskurzus fontos alakítója, az elméletet valamennyi vizsgált mű és alkotó ese¬tében az értő érdeklődés és a szakmai felkészültség támasztja alá. A könyv egyszerre kortörténet és kulcsfontosságú művészettörténeti munka, amely a most felnövő generációk múltképét is formálhatja.