Hajdu Szabolcs a kortárs magyar mozgóképművészet egyik legjelentősebb alkotója, filmrendezőként, színházrendezőként és színészként a kétezres évek magyar kulturális életének meghatározó alakja. Ízig-vérig szerzői filmes, aki minden alkotásával szuverén mozgóképes világot teremtett, ilyen összetéveszthetetlen, stílusteremtő mozifilm a Macerás ügyek, a Fehér tenyér, a Bibliothéque Pascal, az Ernelláék Farkaséknál, hogy csak legismertebb műveit említsük. A könyv Hajdu mindmáig folyamatosan alakulóban lévő gazdag filmes életművét vizsgálja. A monográfia bemutatja az életmű történeti kontextusát, a kétezres évek magyar filmkultúráját, azt a közeget, amelyben és amelynek ellenében Hajdu filmjei megszülettek. A szerző az életmű középpontjába a játék és a szabadság fogalmát és ezek összefüggéseit állítva kis- és nagyjátékfilmek sorának elemzésén keresztül rajzolja meg egy rendkívül kreatív, állandóan új formákkal, hangvételekkel kísérletező, a magyar és nemzetközi filmművészet fősodrától bátran eltávolodó, saját szuverén filmi világot építő rendező portréját. Az esztétikai megközelítésű elemzések érzékletes módon írják le Hajdu jellegzetes rendezői stílusjegyeit, mindeközben a társadalmi-filozófiai összefüggésekre nyitott eredeti értelmezéseket kínálnak filmjeihez. A kötet alapvető kezdeményezése, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar filmművészet aktív alkotóira, és párbeszédet kezdeményezzen műveikkel.