A hazai filmes és színházi szcénában sajátos, csak rá jellemző látásmódot képvisel az új magyar filmes generáció meghatározó tagja, Hajdu Szabolcs. Stőhr Lóránt filmtörténész és kritikus újabb monográfiáját ezúttal egy alkotó munkásságának, jelesül a nevezett Hajdu Szabolcsnak szentelte. A kötet kiváló sorvezetőként szolgál azoknak, akik még csak most ismerkednek a magyar művészfilmekkel, kisebb költségvetésű, de annál jelentősebb alkotásokkal, de azok számára is kihagyhatatlan lehet, akik alaposan ismerik Hajdu filmművészetét. Stőhr átfogó képet nyújt az életmű egészéről, miközben a nem kerüli el figyelmét az egyes filmek sajátos esztétika-motivikai, valamint dramaturgiai-tartalmi jellemzője sem. Részletes elemzéseken keresztül vezeti végig olvasóit, melyekből világossá válik, Hajdu Szabolcs minden egyes filmjét egyedi alkotói koncepció mentén építi fel, így az életműre inkább a változatosság jellemző, viszont az egyes darabokat összeköti a jelen kötet címébe is beemelt kulcsfogalom, a játékosság. Ezt állítja a szabadság mellé Stőhr, s e fogalompáron keresztül bontja ki az egyes Hajdu-filmek újabb rétegeit. A kötet többek között olyan jeles alkotásokról beszél, mint Kicsimarapagoda (1998), a Macerás ügyek (2001), a Tamara (2004), később önálló fejezet foglalkozik (Kelet-nyugati utazások) a Fehér tenyér (2006), a Bibliothèque Pascal (2010) című alkotásokkal.