A Thelegdi (Telegdy) János érseknek tulajdonított, a 16. század végén keletkezett, kéziratos másolatokban elterjedt írástörténeti munka szerzője szándéka szerint a székely, hun rovásírás teljességre törő leírását nyújtja. Innét ered, hogy a későbbi szakirodalom szerzői e műből (eredeti latin címe: Rudimenta priscae Hunnorum lingvae) indultak ki, miközben Thelegdi igazából nem is ismerte alaposan a rovásírást, ugyanakkor neki köszönhető, hogy ez az írásfajta nem felejtődött el, és nyelvemlékeit nem kellett évszázadokkal később újra megfejteni. A tudománytörténeti szempontból fontos értekezés önálló kiadványként sokáig nem jelent meg, csak más kötetek részeként, illetve szakfolyóiratok közleményeként.