A 2005. évi Ünnepi Könyvhétre megjelent, különleges szemléletmóddal, újszerű eszközökkel megírt költői regény egy határszéli kisvárosban, – minden bizonnyal a szerző szülővárosában, Sopronban – játszódik, az 1950-es években. Főhőse az apa nélkül felnövekedő kislány, Piroska és Flóra, a fiatal, özvegy anya, aki a városi hivatal alkalmazottjaként tisztességgel próbál helytállni a nehéz körülmények között. Miként barátai, ő is gyakorta ábrándozik arról, milyen lenne az élet a határ túloldalán. Szűkösen élnek kis lakásukban, az idős Nennével, aki folytonos zsörtölődés közben mindent elvégez a ház körül. Néha csomag érkezik a távolból, amiből pénzt tudnak csinálni. A kisváros szürke, eseménytelen napjait élik, míg egyszer megérkezik egy sorsüldözött férfi, akit hosszú távolléte alatt felesége elhagyott. A tíz éve elhurcolt diplomás férfit befogadják. A „lakótárs” megváltoztatja életüket. Az anya egyre jobban kötődik hozzá, a kislány számára megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Egy átmeneti szakítás után Flóra véglegesen befogadja a férfit. 1956. őszén Flóra is hajlik arra, hogy a zöldhatáron át elhagyja az országot, de ráébred, hogy van egy kislánya, akit nem hagyhat el. Ebben az értelemben a regény a határok regénye. „Anya és gyerek, férfi és nő keresi a határokat egymás között a tűrés és tűrhetetlenség határvidékén”– olvashatjuk a fülszövegben.