– Itt válik szét a tudományos és a babonás gondolkodás. Ez az a terület, ahol az ember elköszön a józan eszétől, ezért amit mostantól hall, úgy értékelje, hogy a túlpartról beszélek. – Hogyan történhet meg az ilyesmi? – A bíró kutya kötelességének tartotta megvédeni a Szűz Mária-eszményt. Persze a társadalom okulására és ugyanúgy társadalmi nyomásra. – Lehet valaki ennyire elfogult? – Inkább gyáva. A Mária-eszmény mögött a saját anyaképét is megóvta, nehogy gondolkodnia kelljen olyan mélységekben és szociális-kulturális távlatokban, amelyekben eltévedne. Nem morálisan foglalt állást, hanem törvényesen. A keresztény jogrend nevében ítélkezett. – Még a kritikáját hallva is vérlázító a döntés. Hogyan képes egy bíró ezek után megőrizni az önbecsülését? – A kérdés az, milyen volt annak előtte az önértékelése. Vázsonyi Gerzson fejével gondolkodva, ha nem így jár el, odalesz a mese a kisdedről, a pásztorokról, az istenképünkről. A keresztény valóságképünk szenved csorbát. – Én is hasonló indíttatást érzek az ítélet mögött, csak nem tudtam volna szavakba önteni. Nem kaptam vallásos nevelést. – Sokan vannak így vele. Ateistának, világi felfogásúnak tartják magukat, miközben a tudattalanjukat átitatott vallásos követeléseknek engednek a legtöbb tettükkel. És ha nem? Bűntudatuk támad. Keserves história.