A kötet Szabó Magda szülővárosáról, a holtáig hazájának tartott Debrecenről szóló esszéit, emlékezéseit, újságcikkeit tartalmazza. Mint a bevezetőként olvasható vallomásában írja: három évtizede él a fővárosban, de sosem lesz pesti; „debreceni maradtam, örökre köt a város, mint kötötte egykor az őseimet, családtagjaimat is”. Ebben a Szentimentális séta Debrecenben című esszében nemcsak a város részleteinek, utcáinak képeit idézi föl, de analizálja a maga „elfogult” szemléletmódját is. Ahogy jár-kel a városban, minduntalan előjön a múlt, a város közösségi és a maga személyes emlékezete.