Fogarasi György irodalomtörténész, irodalomelméleti kutató, a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének vezetője, akinek munkássága a klasszikus retorikától a romantika esztétikáján át a kortárs kritikai elméletig ível. Kutatásaiban következetesen azt vizsgálja, miként alakítják a nyelv, a médiumok és az esztétikai formák az olvasás, az emlékezet és a kulturális tapasztalat lehetőségeit, miközben a filozófia, az irodalom és a művészet határterületein mozog. Tanulmányai és kötetei a teoretikus pontosságot széles műveltséggel és érzékeny szövegolvasással kapcsolják össze, ezért meghatározó alakja a kortárs magyar irodalomelméleti gondolkodásnak. Legújabb kötetében is ezt az utat járja be: tanulmányai elméleti és irodalmi szövegeket elemezve engednek betekintést leendő olvasóinak „a technika, a kulturális örökítés és az olvasási-értelmezési gyakorlatok modern problémakörébe”. Ennek során Fogarasi olyan jelentős teoretikusokat és alkotókat szólaltat meg, mint Kafka, Heidegger, Benjamin, Marx, Thienemann, Rilke, Babits, Gadamer, Derrida és de Man. A tematikus sokszínűségből nem következik a heterogenitás széthajtó ereje, sőt, Fogarasi könyvét éppen az emeli az átlagos tanulmánykötetek fölé, hogy biztos kézzel találja meg a látszólag távoli kapcsolódási pontokat, a sokszínűségből centripetális erőket működésbe hozó, a szövegek dialógusára épülő diverzitást hozva létre. A tanulmányok születésének időbeli intervalluma az elmúlt negyed évszázadot öleli fel, ami maga után vonja, hogy a szerző kénytelen volt az egyes szövegek esetében a fogalmi bázist frissíteni, egységesíteni, a mára meghaladott technológiai utalásokat pedig jelezni vagy újragondolni.