Az álmodozás nem csak a gazdagok privilégiuma, sőt talán éppen a mélyszegénységben élők tudnak az álmaikból annyi erőt meríteni, hogy az segítsen nekik túlélni az újabb és újabb kibírhatatlan hétköznapokat. A kilátástalanság és sivárság regényét írta meg Horváth Erzsébet, aki a magyar falusi élet még éppen elviselhető poklát festi meg a hatvanas és a hetvenes években. Azt a világot, amelyben szinte nyomtalanul tűntek el az egymást váltó generációk, nem vagy csak alig volt esély innen kitörni. Regénye narrátora egy gyereklány, aki képzelgéseibe, vágyaiba kapaszkodik: hol világhírű balett táncos szeretne lenni, hol a csillagász karrierrel kacérkodik.