Sose felejtem el a mesét. Az elvarázsolt kastélyban minden szobába bemehetsz. Minden ajtót kinyithatsz. Csak a hetedik ajtó van zárva. És az a – ki tudja, külső vagy belső – parancs, meg ne próbáld a kulcsot elfordítani benne! De te elfordítod. És titkokat találsz. Az életed titkait. Mert a hetedik ajtó benned van. Mélyen, belül, magad számára is rejtve, zárva. Ebben a könyvben sok más történet mellett a hetedik ajtót nyitogatom. A lelakatolt hetedik ajtómat. Hol résnyire, hol sarkig tárva. Amikor Szabó Magda édesanyja, Jablonczay Lenke szavait olvastam, melyeket halála előtt mondott: „Annyi titkom volt.” Akkor eszméltem rá, igen. Igen. Annyi titkom van. Hogy okos dolog volt-e a kulcsot a zárban hagyni és most elfordítani… magam sem tudom. Talán az olvasó megfejti. Hisz neki gyónok.