Az információs társadalomban tapasztalható paradigmaváltás és a koronavírus-járvány együttesen látványosan a filmkritikák és a moziba járás közösségi szokása ellen hatottak s hatnak a mai napig, amivel a jelen kötet szerzője is messzemenően tisztában van. Mégis, Kránicz Bence úgy gondolta, hogy az elmúlt tíz évben megjelent filmkritikái érdemesek arra, hogy azokat kötetbe rendezve kiadja és az olvasóra bízza annak megítélését, hogy egyrészt szükség van-e még filmkritikára, s ha igen, a kötetbe rendezett forma kompatibilis-e a műfaj alapvető megszólalásmódjával. Kézbe véve a 16:9 Könyvműhely gondozásában megjelent, visszafogottan elegáns kötetet, bátran állíthatjuk, hogy legalábbis a formai oldallal, a mediális váltással (online elérhető kritikák nyomtatott gyűjteménye) nincs gond, sőt, így a szövegek maguk is újabb jelentésrétegekkel bővültek. Kirajzolódik belőlük a magyar filmforgalmazás és filmgyártás elmúlt egy évtizede, illetve a szcénát meghatározó kritikus érdeklődési horizontjának alakulása, vagyis hogy mely filmek és miért keltették fel a kritikus figyelmét. A szövegek minősége mellett sem mehetünk el szó nélkül; ugyanis ha valaki nem is látta a szóban forgó filmeket, Kránicz lendületes, szórakoztató, kritikai aspektusát tekintve pedig tűpontos szövegei ajánlható olvasmánnyá teszik a könyvet a művelt nagyközönség számára.