Richly Gábor monográfiája a helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ történetét, az eltelt négy évtizedet tárgyalja részletekbe menően intézménytörténeti szempontból. Richly unikális pozícióból tekinthet az intézmény múltjára és jelenére, mivel 2012 óta ő vezeti a helsinki intézetet, így a felhalmozódott iratanyagot, az eddig feltáratlan primer forrásokat egyrészt mint történész, másrészt mint az intézet igazgatója tekinthette át, a külsős kutatók számára homályos részek is átláthatóak voltak számára kutatása során. Az intézettel több tekintetben is érdemes foglalkozni: egyrészt az alapítás a késő Kádár-kor egyik jelentős külpolitikai, kultúrdiplomáciai fegyverténye, a nyitás politikájának egyik jelentős állomása, másrészt a finnekkel kialakított (a nyelvrokonság tényén alapuló) szoros viszony miatt sem elhanyagolható az intézmény szerepe.