Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg az elismert vietnámi írónő fiktív családregénye, amely a távol-keleti ország véráztatta huszadik századi történetét több generációra vetítve mutatja be részletekbe menően. A történetet egy fiatal lány és nagymamája szemszögéből ismerhetjük meg: így a ’20-as években induló elbeszélés és visszaemlékezés fél évszázadot felölelve az ország ’70-es évekbeli történelméig vezeti olvasóit. A három generáció a kommunista hatalomátvételtől kezdve a nagy háborúig mindent átélt, amit átélhető szörnyűség volt az országban. A regény alulnézetből, az egyszerű emberek szemszögéből láttatja azokat az eseményeket, amelyeket vagy csak a történelemkönyvek lapjairól, vagy a támadó és vesztes fél, az amerikaiak olvasatában ismerhettünk meg. Nguyễn Phan Quế Mai regényének érdeme, hogy a vietnámi nép szenvedését annak autentikus voltában képes ábrázolni, nem viszi el sem a traumák horrorisztikus ábrázolásának esztétikája, sem a giccsbe hajló moralizálás felé. A szerző arra törekedett, hogy az eseményeket, noha szereplői fiktívek, a lehető legpontosabban ábrázolja. Történelmileg hiteles családtörténetébe így került be a földreform ideje, a nagy éhínség tapasztalata, valamint a két évtizedig tartó indokínai háborút.