A jelen tanulmánykötet szó szerint és metaforikusan is a „haza építőköveivel” foglalkozik: a negyven művészet- és építészettörténész által jegyzett tanulmány ugyanis egyrészt a magyar építészettörténet 19. századi alakulását szerette volna látványos képekkel és illusztrációkkal, illetve a nagyközönség és a szűkebb szakmai közösség számára egyaránt élvezhető és értékelhető módon megírni és leendő olvasóinak átadni, s ezzel egy időben a diszciplína iskolateremtő alakja, Sisa József előtt is tisztelegni. Az apropót Sisa 70. születésnapja adta; e pontnál ér össze a kézzel fogható kövekkel és alapokkal bíró építészeti örökségünk a szellemi épület eszményével: iskolát, egy tudományos intézményt és kutatási irányokat is hasonlóan kell és lehet ki- és felépíteni, mint egy jól megtervezett épületet. E gondos tervezés és a tudatos kivitelezés egyaránt jellemző Sisa József belföldön és külföldön egyaránt elismert munkásságára.