Valeriu Stancunak, a kortárs román líra európai rangú képviselője válogatáskötetének mottója: „A költészet az a csoda, amely táplálja életünket, miközben lényünkből táplálkozik”. Ez a gondolat pontosan visszaadja lírikusi szemléletét: a személyest, a személyiséget szublimálja verssé, a köznapi embert, annak földi és égi létdimenzióját ábrázolja műveiben. A nagybetűs Élet és Halál egzisztenciális kérdéseiről szól, és arról, ami a kettő között van, a gondokat, a szorongásgokat. Sokszor szólal meg egyes szám első személyben; így vall sorsa alakulásáról: „már csak egy kiáltásom maradt / a tövisek szorításában / már csak egy lépés, egyetlen megsebzett lépés / saját lényem szakadékába” (Az árnyék bíborában).