Az amerikai történész arra vállalkozott, hogy a Habsburg Birodalmat új fénytörésbe állítsa friss szemlélettel megírt monográfiájában. Nem egy újabb átfogó, enciklopédikus tudásanyagot mozgósító, a kronologikus rendet és az események oksági láncát szem előtt tartó elbeszélést vehet kézbe a hazai történész szakma, valamint a múltunk iránt érdeklődő olvasóközönség, aki ilyen téren szeretné ismereteit bővíteni A. J. P. Taylor vonatkozó munkáját üsse fel (A Habsburg Monarchia, 1809-1918 : az Osztrák Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia története; 201126274), hanem sokkal inkább egy társadalom-, gazdaság-, kultúr- és művelődés-, s végsősoron politika- és intézménytörténeti munkát, amely az interdiszciplinaritás tudományos alapjait elemzései során végig érvényesítve arra keresi a választ, hogy a dinasztia milyen eszközökkel tudta ezt a heterogén államalakulatot évszázadokon keresztül egyben tartani, mi jellemezte a helyi, a nemzeti és a birodalmi identitást, valamint ezek keverékét. Az egyszerű polgár életét a birodalmi lét, a birodalom intézményei hogyan befolyásolták, egyáltalán létezett-e a helyi szinten képviselt hatalom mellett (vagy azzal szemben) egy átfogó birodalmi erő, s a kérdéseket még sorolhatnánk.