A neves esszéista legújabb kötetében annak jár utána, hogy a 18. század végétől milyen városi színtereken kapott teret az erőszak színháza, milyen körülmények között született meg a modern, polgári állam. Földényi F. László a guillotine-ok érces dalával indítja könyvét, azzal a vérfürdővel, amelynek nyomait a modern Párizs szerette volna minden tekintetben lemosni magáról, nemcsak elfeledni, de az épített környezetből is kitörölni. Az új városrészek, a szellős, tágas és fényes Párizs a tömegek vadságának lett a mai napig egy olyan lenyomata, amely erről egyáltalán nem akar tudomást venni. „Nem szigorú logika, hanem képzettársítások és analógiák mentén halad hát előre a könyv, a fejlevágástól az agymosásig. Ha nem lennének annyira foglaltak a műfaji megjelölések, akár még regénynek is mondanám.” Így jellemzi könyvét a szerző a bevezetőben.