A „gorodoki lovasroham” a maga minden hősiességével és „katasztrofális” veszteségével a lovasság, pontosabban huszárság dicső történetének, ha nem is lezárása, de alkalmazhatóságának, gyakorlati kritikájának megtestesítőjévé vált. A témában az elmúlt száz évben számos tény látott napvilágot, melyet jelen kötet igyekezett megerősíteni, vagy cáfolni, ugyanakkor újabb ismeretekkel gazdagítani az itt lezajlott eseményeket. A levéltári anyagok vizsgálata több érdekes kérdést is felvetett. Tényleg a nehézlovasságtól megszokott klasszikus lovasrohamot hajtott-e végre egy tradicionálisan könnyűlovas csapatnem, a huszárság? Tényleg vissza kellett-e vonulnia a honvéd lovashadosztálynak? Tényleg olyan veszteségeket szenvedett el a gorodoki ütközetben, ami a harcképességét befolyásolta? Egyáltalán, a gorodoki ütközetet elveszítette-e a Monarchia akkori legerősebb lovashadosztálya? A kötet megállapításai közül talán legfontosabb, hogy a m. kir. 5. honvéd lovashadosztály 1914. augusztus 17-én Gorodok településnél egy klasszikus ütközetet vívott, amelynek a híres/hírhedt „gorodoki lovasroham” fontos, de nem egyedüli mozzanata volt.