Szőcs Petra legújabb verseskötetével egy minden tekintetben rendhagyónak nevezhető mikrokozmoszba invitálja olvasóit: a mágikus realizmust kihasználó versek mintha mindent a feje tetejére állítanának, itt a fehér fekete, a fekete fehér, a jó rossz és a rossz jó, miközben a babonák és rémálmok kusza kavalkádja egyre inkább az olvasó és a lírai beszélő felé terebélyesedik. A szürreális színekkel operáló abszurd versek eltorzítják az ismerős világot, ráismerünk a részletekre, de amikor távolodik a perspektíva és az egész képre rálátunk, nem akar összeállni az ismerős táj, ám hogy bennünk vagy a képben van-e a hiba, nem is olyan könnyű megállapítani.