Már nem ifjú (jövőre betölti a hatvanadik életévét), s már nem is kezdő (első versét még 1969-ben vetette papírra), de mégis debütáló költő Dombi László, aki miután ez elmúlt években többször bemutatkozott különféle alkalmakon a lírakedvelő közönségnek, most egy kötetet állított össze eddigi legjobb verseiből. Az összeállításban tizenkét ciklusba rendezve összesen hetven költeménye olvasható. A fejezetcímek gyakorta informálnak - hol versformáról (Akrosztichonok; Limerickek), stílusról (Röpke rege - ez egyszavas, egysoros költeményeket tartalmaz), ihlető témáról (Műrepülés; Itt vagy), vagy éppen hangulatról (Merengés). Bár írásai között - mint azt fent is említettük - akadnak modern megoldások, Dombi alapvetően nem kísérletező kedvű lírikus, sem téma, sem forma tekintetében: versei legtöbbje gondosan versszakokba szedett, ritmikus lejtésű, dallamos, pontos rímekbe faragott mű. Így kezdi például Felhők csatája című szonettját: "Tuják sűrűjében, kertemben álltam, / és csodálva néztem a fényes eget. / Jobbról és balról is fellegek szálltak, / éjhomályba téve a széles teret." A hagyományos ihletforrások (természet szépsége, szerelem, lét értelme) mellett kedvvel tréfálkozik limerickjeiben: "Volt egyszer egy barna búr, / azt mondta, hogy magas úr. / Kínáltam vízzel. / Kiáltott: - Viccel? / S vörös lett a barna búr.". A Gáti Mariann ízléses fekete-fehér rajzaival illusztrált verseskötet nagyobb közkönyvtárak polcaira javasolható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"