Az eredetileg 1934-ben megjelent mű a szerző egyik legmegrázóbb és egyben legszemélyesebb hangvételű riportkötete. A mű hét különböző európai város zsidónegyedébe kalauzolja el az olvasót; ezekről Kisch – saját gyökereihez is visszanyúlva – nemcsak társadalmi riportot ír, hanem kulturális és történelmi emlékezetét is rögzíti. A könyv szerkezete laza keretet követ: az elbeszélő mintegy utazásra indul, és egymás után látogatja sorra a hajdani gettókat, egymásra rétegződve rajzol ki egy tágabb történelmi képet. A kötet első nagy egysége Prágába vezet, Kisch szülővárosába. A prágai zsidónegyed – különösen a Josefov – történelmi és spirituális térként jelenik meg. Kisch felidézi a régi gettó világát, amely a tizenkilencedik század végére nagyrészt eltűnt a városrendezések során.