A két idővonalon játszódó, megrendítő történet egyrészt a második világháború éveibe, pontosabban 1943-ba vezeti vissza az olvasót, míg a második idősík már napjainkban mutatja be szereplőinek életét. Az előhangból kiderül, hogy a Freiberg-villa tulajdonosa, Anna nemesi családjától örökölte a dél-tiroli kisvárosban álló gyönyörű épületet, ahová most férje a frontról hazatért. Régi harcostársa és barátja elesett a háborúban, így amikor az elhunyt férfi árva gyermekei, a hétéves Banjamin és a tizenhárom éves nővére, Emma bebocsátást kérnek a villába, helyet biztosít a gyerekek számára. A kisfiú néma, de művészi módon rajzol, többnyire ezzel kommunikál másokkal, de Emma a legfontosabb számára, mert ő minden rezdüléséből érti, érzi, mit szeretne a kisöccse.