Olyan költőket keretez egy kiadványba A földi bázis, akik civil valójukban is szoros társak. De a kötet szervezőelve korántsem a magánéleti indok: Balla Zsófia és Báthori Csaba gondolati költészete versnyelvi és világképi hasonlóságokat mutat, s lírán túlterjeszkedő teljes életművük is ugyanazon mércékhez igazodik. Esztétikájukba etikai megfontolások épülnek, műveik lelkiismeretét az igaz szépség és a szép igazság eszménye táplálja. Halmai Tamás esszékötete előbb Báthori Csaba munkásságának különböző vetületeit deríti föl (értelmező kisesszék útján), majd Balla Zsófia poétikájáról ad tágas képet (verselemzések formájában). Egy közbülső, átvezető ciklusban Hölderlinnel, Rilkével, Babitscsal, József Attilával és Nemes Nagy Ágnessel is foglalkoznak írások; helyüket indokolja, hogy a két költő alkotói ethosza elképzelhetetlen volna e szellemtani hagyomány nélkül (a nevezetteknek Báthori ráadásul módszeres értője-fordítója is). A könyvet rendhagyó függelék zárja: Halmai Tamás Balla Zsófiának ajánlott haikusorozata, mely Rilke Orpheusz-szonettjeit (Báthori Csaba fordításában) igazgatja át háromsoros esszenciákba.