A klasszikus német filozófia egyik legjelesebb idealistája hagyatékából előkerült, 1804-ben írott munkájában voltaképpen a filozófia egyik alapkérdésére keres választ: miért kellene a filozófiában olyan igazságok alapja után érdeklődni, amelyeket az emberek addig magától értetődőnek és önmaguk által világosnak tartottak. Konkrétabban: miért jut az ember arra a gondolatra, hogy a magán kívül álló dolgokat reálisnak tekintse. A filozófiai alapkérdéseit fölvető értekezés két gondolatmenetet tartalmaz: a filozófia alapkérdéseinek szükségszerű eredetére és az emberi természetre vonatkozó kérdéseit, valamint ismerteti azokat az álláspontokat, amelyek révén a filozófiai gondolkodás eljuthat az abszolút álláspontra.