A portugál költőnő a gyermekkorát Afrikában, a volt portugál gyarmaton, Angolában töltötte, manapság Brazíliában épp oly otthonosan mozog, mint hazájában, és gyakori vendég a kelet-közép-európai országokban. Ez a világra nyitottság, ez az intellektuális kíváncsiság, lelki befogadókészség jellemzi vibrálóan izgalmas költészetét is. Ahogy első magyar nyelvű kötetének mottóul is szolgáló címadó versében írja: „És el kell tüntetni a mestert, / aki vésőjével a szövegen / dolgozik, / figyelmezz csupán a múlt hangjára, / meg a tiszta jelenre, / ami átragyog a versen”. Ez a líra kevésbé a szövegalakítás poétikájával, artisztikumával tüntet, hanem az élet dicséretével, a szépségek meglátásának képességével.