A filozófus író első, A világ mint téveszme (2015) című kötetében az emberi lét alapkérdéseire – mint ki vagyok én?; mi az életem értelme?; mi lesz, ha meghalok? -- keresett válaszokat, az ókori görögök és az indiai gondolkodókat is segítségül híva. E mostani, immár nyolcadik könyvében a buddhizmus gondolkodói rendszerével ismertet meg 189 számozott tétel sorában. Első, mottónak beillő kulcsmondata: „Nem önmagam vagyok, hanem önmagam szemlélője vagyok”. Tornai Szabolcs a metafizika talaján állva, onnét némelykor elrugaszkodva ezúttal is a létezés végső kérdéseit taglalja, most a buddhizmus felől. Szerinte a buddhizmus az előrelátó önfölszámolás, a felülemelkedés apológiája és metodikája.