A 20. századi magyar történetírás hosszú időn át alapvetően negatívan értékelte a Habsburg-dinasztia kora újkori magyarországi uralkodását, melyet olyan kifejezések gyakori használata is jól szemléltet, miszerint a korabeli Magyarország „a kétfejű sas karmában” vergődött. Ez a narratíva, amely a közgondolkodásra és a történeti emlékezetre mai napig tartó hatást gyakorolt, alapvetően a nemzeti függetlenségi küzdelmek és az elnyomó, kizsákmányoló, gyarmatosító Habsburgok szemben állítására épült. Az újabb történeti kutatások rámutatnak azonban, hogy a Habsburg Birodalomba betagozódott magyar rendi állam működését és történetét sokkal inkább a kompromisszumkényszerek és kiegyezésrendszerek határozták meg.