A magánkiadásban megjelent kortárs költő első verseskötete leginkább az alanyi költészet elemeinek jelrendszerével él, amikor lelkének rezdüléseit, fájdalmas, netán örömteli pillanatait önti sorokba, többnyire a hagyományos verselés keretei között. Gondolatainak centrumában az emberi bátorság mibenlétére keresi a választ, miközben az érzelmek kivetülésének színes kavalkádjában azt is kutatja: ...mihez kell bátorság az életben? A haragom megmutatásához, vagy az elfojtáshoz?. Valamennyi versében ellentétpárokat ütköztet egymással, a körülmények elfogadása, vagy önmagunk feladása a fontos, netán a pusztítás vagy az alkotó értelem legyen a lét középpontja.