Fehér fáknak erdejében, sűrű misztikum ködében, Kaland leselkedik reád – Fantázia vagy valóság? Zeó tehet mindenről. Az átok, amit óvatlansága az Élet Völgyére szabadított, futótűzként terjed. Ki gondolta volna, hogy eljön a nap, amikor a nép visszasírja a háborús éveket, sőt az uralkodó kegyetlenségét? Igen, Nátosz kegyetlen volt, de legalább ember – harcolni lehetett ellene. Most, hogy az Árny szolgája lett, és halhatatlanok seregét vezeti, mégis ki állhatná útját? Églakók raja? Behemótok hordája? Emberek klánjai? Ha viszályaikat félretéve egy zászló alá gyűlnének, még akkor sem lenne esélyük. De választásuk sincs, mert a behódolás ezúttal nem szolgasort vagy halált jelent, hanem az öntudat elvesztését. Zeó tisztában van tettével, és kész akár az életével fizetni, hogy leállítsa a tébolyt. De már késő. Az Árny hatalma nem kikezdhető. Azonban nem is határtalan. Csak egy reményük maradt, a Lúmen. A Tünemény. Zeó utolsó esélye. Versenyt fut az idővel, hogy rátaláljon, bár még azt sem tudja, hol keresse. Kutatása a múlt ösvényére tereli, és minél több titkot tár fel, annál tisztábban kezdi látni, mi is a tét valójában. Nem csupán ő, és nem is csak a nép vagy az Élet Völgye. Nem! A tét az univerzumot, sőt a multiverzumot belakó összes öntudat sorsa. Steven G. Vantis regénysorozatának második kötete még több izgalmat ígér, mint az első rész. Készen állsz a kalandra? „Bámulatosan komplex világ, briliáns csavarok.” – Fannisbookland