„Stanczik-Starecz Ervin önéletrajzi ihletésű regényének második kötetét fogja kezében az olvasó. A farkas szabadsága a 70-es évek sűrű, mégis olvasmányos és mélységesen emberi kivonatát adja a szocializmus hazug idealizmusának éveiből szakítva ki sorsokat, jellemeket. A főhős Erik folytonosan feszegeti a történelem, a rendszer béklyóit, a leghétköznapibb helyzetekben teremt forradalmat ’56-os hős apjának szellemében. Teszi mindezt az isteni gondviselésbe vetett töretlen hittel elszántan, bátran, hősiesen saját szenvedéseinek közepette is minden helyzetben önfeláldozón, emberségesen. A színesen, filmszerűen megelevenedő, humorral átitatott párbeszédek nem pusztán korrajzként, jellemrajzként is szolgálnak: hajladozó gerincek, Isten szájából kiköpött teremtmények, kegyetlenség és kicsinyes gyávaság, ugyanakkor a nyomorban is tiszta tekintetek sorjáznak lelki szemeink előtt. Mindeközben életre-halálra szóló kalandot izgulhatunk végig, feltárul a krisztusi kín, a kereszténység szentséges fényei csillannak föl egy szegedi pap néhány szaván keresztül, az anyaság, a család és az igaz felebaráti figyelem lágy ölelése hatja át a regény sorait. Egy tisztán látó, ősi erőket birtokló harcos utazása ez a történelem és az emberi lélek útvesztőiben, melyből az igaz, a látszólagos veszteség ellenére is, győztesen kerül ki. Ez a történet rávilágít arra, hogy a legkisebb tettünknek, a jelentéktelennek tűnő szavainknak, a csendnek is súlya van az örökkévalóság perspektívájában – nem áltathatjuk magunkat. Ennek a letehetetlen olvasmánynak az egyik legfontosabb üzenete a végére marad, mely ébresztőként hat az elkényelmesedett, az élvezetek elsődlegességét hajszoló kor emberére.” Dr. Turai Laura irodalomtörténész